"Fúziós" konyha
sponsored links
Kedves Olvasó!
Most egy tanulságos történet következik arról, miért érdemes feliratozni a mélyhûtõben tárolt maradék készételeinket.
Ebédelni kell valamit, de ez nálam nem olyan egyszerû. A menza mifelénk elég drága. És mivel baromira el vagyok kényeztetve (szüleim és jómagam által), nem is szeretem az ottani ételeket. Marad a fõzés. Na már most, akármennyire is a fõzés mellett vagyok, azért hétköznap este egy végigdolgozott nap és 2 és fél óra utazás után nekem sincs sok energiám odaállni a tûzhely elé. Ezért amikor csak tehetem, a hétvégén fõtt maradékot (persze csak azt, ami bírja) lefagyasztom, és a héten szépen kieszem a mélyhûtõbõl.
Ma gombapaprikásnak kinézõ kaját vittem magammal, amihez tegnap még fõztem egy kis tésztát. Az elõrelátó Kata valamilyen hirtelen ötlettõl vezérelve tejföllel jól összekeverte a kifõtt tésztát, gondolván másnap már csak kimelegíti hozzá a gombapaprikást és kész az ebédje.
A meglepetés akkor következett, amikor már melegítettem a kajámat, és a mikró felõl kínai 5fûszer illata terjengett. Elõször azt gondoltam valami gaz kolléga titokban kicserélte az ebédjeinket és most a sajátját melegíti, de sajnos nem így volt. A gombapaprikásnak kinézõ fagyasztott cucc valójában kínai marha volt káposztával és bébikukoricával. Csípõs, fûszeres, amilyennek egy kínainak lennie kell. Mit volt mit tennem, megettem hozzá a tésztát, amit elõzõ nap gondosan összekevertem a tejföllel. Végül is az indiai csípõs kajákhoz is jó passzol a joghurt?
A tejföl még csak-csak, de a legfurcsább igazából a penne volt az egész történetben, az nagyon nem illett oda.
Tehát kedves Olvasók cimkézni, cimkézni, cimkézni! Mert a pennés tejfölös kínai marha nem valami finom.
Evés közben eszembe jutott az egyik kedvenc jelenetem a Jóbarátokból :)